mivel pedig szörnyen panaszkodott, hogy az ő ajándékához mérten többet remélt, még küldtek neki ezer aranyat és ezüst edényeket; a másik követnek szintén ezer aranyat és ezüstnemüt adtak, a többi között pedig méltóság szerint vagy 5000 aranyat osztottak szét. Nagyon zokon esett nekik az is, hogy az aranyos kaftánért csak Báthory Kristóf és Forgách adtak viszonzásul ajándékot, a többi nem.

A fejedelemválasztó gyűlésen a szász egyetem is bemutatta hódolatát. Az egyetem jegyzőkönyvében fel vannak sorolva tisztelgés közben átadott szokásos ajándékok is; ez reánk első sorban azért fontos, mert sokat vitatott kérdést dönt el. Kitűnik ugyanis, hogy Báthory megválasztatása után azonnal kinevezte Forgáchot az erdélyi udvar kanczellárjává (május 31-ikén). Annyi bizonyos, hogy 1571 augusztus 12-ikén már az volt. A jegyzőkönyv ugyanis így sorolja fel az ajándékokat: Báthory Kristófnak adtak 56 frt 32 d. értékű, Forgách Ferencz kanczellárnak 34 frt 77 d. és Bánffy Pálnak 25 frt 73 d. értékű kupát.18 A küzdök tehát végre mégis elérték czéljokat, s a lefolyt küzdelemre megnyugvással tekinthettek vissza. A Békés-pártiak napja leáldozott, csupán a bécsi udvar alattomos fondorkodása meg a dacz tartotta még benne néhány évig a távozni készülő lelket. Báthory helyzetének javulásához nem kis mértékben járult a szultán jó indulata.

Szelim ugyanis már Békés első útját nehezteléssel hallotta, a második út hírére pedig haragra gyuladt, minthogy Békés könnyelmű módon már előre dicsekedett sikereivel. A tatár seregből 50,000-et Oláhország határához rendelt, a két vajdának egyenkint 40,000-et kellett fölszerelnie, s e seregekhez még néhány görögországi csapat is járult. Csak arra vártak, hogy milyen üzenetet hoz Békés Bécsből. Azért írja Forgách, hogy a gondviselés által rendelt időben halt meg János Zsigmond.1 A veszélyt ki akarván kerülni, a Gyulafehérvárott egybegyűlt rendek Vajda István gyors követtel megírták a szultánnak, hogy a fejedelem

18 Erd. O. E. 11. k. 408. 1.

19 Forgách id. m.

meghalt, ők a régi hűségben akarnak megmaradni, egyszersmind kérték a szabad választás megengedését. A diván hozzájárult a kéréshez, különösen Mehemet aga pártolta, a ki tudtára adta a rendeknek a válaszszal visszaküldött Vajda útján, hogy a porta óhaja szerint Báthoryt jelöljék ki fejedelemnek. Ugyanezzel az

utasítással jött később az aga is követségbe. A választás lefolyását már láttuk.

A török sereg azonban nem oszlott szét, hanem követeket küldtek a lengyel királyhoz azzal a kétségtelenül jogtalan követeléssel, hogy szövetségök értelmében adja meg minden embernek a megállapított zsoldot és a prémes ruhát. Zsigmond védekezett, hogy a szövetség szerint csak akkor tartozik az Magyar Tört. Életr. 1994.

21

említett dolgokat megadni, ha a sereg az ő szolgálatában állott. A tétlen tömeg nem alkudozott tovább, csapatostul betörtek Moszkva területére és portyázó csapataik elől a tartomány herczege kénytelen volt háza népével együtt elmenekülni. A tatár hordák erre megrohanják a várost, kirabolják, felgyújtják, azután a védtelen falvakra rohannak, a szörnyű zsákmányon kívül vagy 100.000 embert raboltak el a török piaczok számára, vagy szétosztották őket a tatár falvak lakói között. Mikor a tatár sereg Bizánczba ért, akkor ért oda az évi adót vivő magyar követség is, a kik látták az elrabolt szörnyű embertömeget. Ezek a követek (Gyulay Mihály, Tompa István, Várffalvi Gergely) hozták meg a porta megerősítő oklevelét, mely által Erdélyt Báthorynak adományozta.

-

Így tehát az egyik nagyhatalom irányában biztosítva volt a kis erdélyi hatalom. Báthory ügyes lépéssel ment tovább, hogy a bécsiek gyanúját eloszlassa, titokban hűségesküt tett Miksának, a mivel a másik hatalom részéről érhető támadások ellen iparkodott védekezni. Nagyobb baj volt azonban az, hogy a belső ellenséggel még nem sikerült egészen megbirkóznia. A székelyek már a fejedelemválasztást zavarossá akarták tenni, hogy szabaduljanak a János király által rájok rakott terhek alól. Alig volt fejedelem, írja Forgách a ki ellen ne támadtak volna, de olyan sem, a ki rajtok ne bosszúlta volna meg a sérelmeket.20 János király először leverte őket, ellenőrzésül két várat épített székeik közé, azonkívül korlátozta a kereskedés terén megvolt szabadságaikat is. Most ezektől szabadulni óhajtottak, azért a lófők titokban, majd nyiltan biztatták a szegényebbeket, hogy értsenek egyet. A fejedelem elött mentegetődztek, hogy óvatosságból tesznek előkészületeket valami nagyobb baj elhárítására. Ezalatt Csík és Gyergyó székekben megkezdik a szervezkedést, ezren összeállnak, innen kiindulva a falvak használható embereit maguk mellé vették és a tömeg lassú előhaladással mindig jobban növekedett. Báthory levelekkel, követekkel kisérelte meg 20 478-479. 1.

a már fenyegető arányú lázadást lecsillapítani, de a székelyek minden közeledést visszautasítottak. A fejedelem kész csapataival erre Udvarhelyre ment, a hová a főbbeket rendelte, maga is nagyobb sereget szervezett s a lázadók tábora ellen vonult, melyet körülfogott. A harczi dühtöl elvakult emberek még most sem adták meg magukat. Október 3-ikán éjjel sötét volt nagyon, s ezt a fölkelők a kivonulásra akarták felhasználni. A fejedelem katonái ellenálltak, váratlanul még az éjjel erős csata fejlődött ki köztök, mely sok székely vérébe került, míg sok a sötétség leple alatt az oláh határ felé menekült, mások fogságba kerültek, a kik fölött a fejedelem tanácsa szigorú itéletet hozott, s azt intő például végre is hajtotta. A székelyek kifolyó piros vére nehéz jövendőnek előjele volt; úgy látszott, hogy a hamis ügy martyrjainak vére is termékenyítő volt, mert Báthorynak még erős küzdelmet kellett vívnia honfitársai ellen, hogy uralmát velök elismertesse.

A szentpáli csata fordulópontot jelent a különálló Erdély történetében. Báthory bebizonyította, hogy a belső ellenséggel is meg tud küzdeni.

Egyidőre figyelmen kívül hagyja Békést és pártját, és a lengyel viszonyokat veszi megfontolás alá. A trónválság, mely itt Zsigmond Ágost magtalan halálával beállott, erősen gomolyogva indult meg, a megválasztandó személye felől teljes bizonytalanságban voltak maguk a lengyelek is.

Báthorynak voit reménye a trón elnyerésére. Mint erdélyi fejedelem a nemzeti törekvéseknek hivatott megtestesítője volt, ilyennek látták öt a lengyel köznemesek. Az a bámulatos gyorsaság és körültekintő tapintat, melylyel uralmát kifelé és befelé elismertette, azt a reményt ébresztette fel a jövön aggódó lengyelekben, hogy Báthory erős keze talán kiragadhatja őket a pusztulásból. Másrészt fejedelmi tulajdonsága volt az is, hogy határozott katholikus érzülete mellett a vallásbékét nem engedte megzavarni. A katholikus Lengyelországnak ilyen uralkodó kellett.

Hogy a lengyel dolgok felől közvetlen értesítéseket szerezzen,