teendőkkel. Politikája a török kiűzésére irányult; nagy terveit kevesen fogták fel. A magyar hazafiak mégis köréje csoportosultak, talán inkább nemes ösztönüket követve, mint meggyőző

désből. A németek mindig bizalmatlanok voltak iránta. Azok között találjuk a Forgáchok legvitézebb XVI. századbeli tagját, Simont is, kik Martinuzzi köré csoportosulnak az ország meg

mentésére. 1551-ben a török készülődésének hírére a legvitézebb katonák Lippára gyülekeztek. Itt találjuk Forgách Simont, sógorát Gyulaffy Lászlót, Magyar Bálintot, Varkocs Tamást, Perényi Gábort, Castaldót és Martinuzzit. Az általános ostrom a vár ellen október 24-ikén délelőtt 10 óra tájban kezdődött. Ekkor hét spanyol zsoldos a falromokra hágott, hogy a vár bevételének dicsősége őket illesse első sorban. Vakmerőségüket halálukkal fizették meg. A vezérek éppen a reggeli étkezést végezték, mikor hírül hozták, hogy Nádasdy Tamás megfutamodott, a németek és spanyolok is meghátrálni kényszerültek. Hirtelen fölkerekedtek, kiki összegyüjtötte övéit, a mennyire a zavarban lehetséges volt; köztük Forgách Simon is előre hatolt saját csapata élén; a szerencse fordult, a törököket visszaverték. Forgách oroszlánként küzdött, buzdított, végre tizenegy sebtöl elgyöngítve összerogyott. A szűk hídon és boltozat alatt hátulról erős öldöklést vittek végbe a menekülő törökök között. Erős harcz után a várat bevették, kizsákmányolták. Forgách Simont a holttestek közt betört sisakjáról es aranyos kardjáról ismerték fel, bevitték a sátorba, hol az orvosok gondozása alatt kiépült sebeiből, mindössze homlokán maradt jobb szeme felé nyuló forradás.

A következő év eseményei között Temesvárnál találkozunk vele újra. Az ostrom harminczkettedik napján (Forgách szerint július 30.) kezdődött meg a védők kivonulása. Korán reggel zászlók alatt fegyveresen lejöttek a városba. A török sereg sorba állva a kapunál várakozott, szűk utat hagyva a kivonulóknak. A köznép ment előre, aztán a kocsik, a kivonulók egyik oldalát védve, ezt követték a lovasság és gyalogság, élükön Losonczy, Mehemet pasa és Kazon között. A törökök a kivonulók útját mindig merészebben szűkítették, aztán a védteleneket, a szebb formájúakat kezdték a sorból kiragadozni. Mikor azután Losonczy apródját, Tomory Andrást is elragadták, kiderült a török szószegés. Losonczy felkiáltott: Bajtársak, utolsó életerőnket, vitézséggel és nevünkhöz méltó bátorsággal áldozzuk

fel! A kürtök megszólaltak; maga mellé szólította Forgách Simont és Alonso Perezt. Ez a Körösbe fúlt sok sebtől vérezve, míg a küzdők nagy része hősi halált áldozott hazájának. Forgách erős sebekkel terhelve Amhat parancsára néhány bajtársával fogságba került. Kapzsiságból vigyáztak rá, mint becses zálogra. Drága pénzért csak 1556-ban szabadult ki a fogságból.1

Így állt a család állapota, mikor Forgách Ferencz iskoláit bevégezte s Páduából visszatért hazájába. A király kegyébe fogadta újra a családot, melynek két tagja harczolt a királyi seregben az ország javára (Simon és Pál). Ott volt azonban számára régi pártfogója, Oláh Miklós, kinek nagy befolyása biztosította számára az előmenetelt, melyre szép képzettségénél

Ferencznek a közéletre nemcsak készültsége, de tehetsége is volt. A király figyelme Oláh ajánlása folytán irányult rá.

Az 1556-ik év nagy szárazsággal kezdődött. Márczius végetöl április 27-ikéig változatlan csend, igen erős meleg volt érezhető, mely júniusba is beillett volna. Ez a szokatlan időjárás a csillagolvasók szerint meghasonlást jelentett a törvények hozása körül, ellentétet a vallási ügyekben, halált hozó betegségeket, tüzes lángot és földrengést, különösen Német- és Magyarországban, Görögországban, Ázsiában és Borea szigeten, - írja az egykorú krónikás.2o A közállapot nálunk ez időben éppen nem volt kedvezőnek mondható. A villongás folytonos volt a

19 Forgách évkönyvei, 20–21, 41–43. l.

20 Sigler, Bél Adparatusában, 74–75. l.