Z EMBER gondolkodásra és tettre van teremtve, a mint a természetnek belénk oltott ereje és a mindennapi élet tapasztalatai bizonyítják, írja Tasi Gáspár Bethlen Gábornak, mikor Forgách évkönyveit elküldi. Az ember ezen kettős hivatása a múltra irányulva a történelemben egyesül a legszebben. Az életben gyakran eszünkbe jutnak múltunk apró részletei: a vidám gyermekkor, az ábrándokkal telt ifjú évek, s a tettre termett férfikor emlékei. De sokan nem gondolkodnak felettük komolyan, még kevesebben írják le emlékeiket, mégis a legkisebb azok száma, kik saját életüket kortársaikéval összefűzik, s így adják át az utókornak. A múlttal tehát mindenki foglalkozik, de míg az egyiket hivatása, a másikat változó életviszonyai, talán a megélhetés küz delmei is akadályozzák abban, hogy emlékeikkel behatóbban foglalkozzanak: hogy lelkük tudásvágyát kielégítsék, a történetírók műveit veszik elő. Ezek egyike kiemeli saját korának legapróbb részleteit, figyelmeztet a múlt rejtett szépségeire, gondos kivitellel teszi vonzóvá előadását, ez a művészi történetíró. Tudásvágyunk egyéb kérdéseire a történetírók másik faja felel meg, kik lobogó lángot gyújtanak meg emlékeinknek egységes képe előtt, ez a történeti kritika fénye, mely emlékeink apró fogyatékosságát is feltünteti, minden jelentékeny részletet megvilágít, rámutat a letűnt. századok szellemi és erkölcsi irányaira, előnyeire és hátrányaira, s ez az oknyomozó történetíró. A múlt történetét tehát mintegy a történetírók lelkén át szemléljük. Ha fontos azért a történelem kiváló alakjainak életrajzát megírni, mert ezzel egyrészt új adatokat kutatunk fel a tárgyúl választott korból, másrészt az események között addig nem ismert kapcsolatokat sikerül megtalálnunk: úgy elmulaszthatatlanúl fontos a történetírók életviszonyainak felkutatása, mert bár műveikkel fényt árasztanak koruk életére, küzdelmeire, vagy a múltban lefolyt eseményekre, ök maguk a háttérben maradnak. Ily szempontból a történelem az események prózai epikája. De míg az eposz-író csak ott nyilatkozik meg művében, hol alanyiságát kifejezésre juttatja, mivel az elbeszéltek valótlansága, máskor valószínűsége nem jö tekintetbe, a történetíró mindvégig saját felfogása szerint ítél. Minthogy a származás, neveltetés, társadalmi állás s az élet sok más körülménye mind befolyással van a történetíró hivatásának kialakulására, azért életük helyes megismerését nem nélkülözhetjük. Műveik szelleme, felfogásuk iránya szorosan összefügg az író életviszonyaival, s a történetíró ezek behatása folytán kialakult életnézetével ítéli meg a kutatás tárgyául felvett kort, vagy saját korának eseményeit s egyéneit is. A történetíróban főleg kettőt keresünk: hűséget s egyénítést; az elsőt a mélyreható kutatás, az utóbbit a czéltudatosan kiművelt lélek hivatottsága adja meg. Ezt az egyénítést fejezi ki Goethe is: A pergamen, hiszed, a szent medencze, Ha nem a lelkedből fakad. (Faust, 1.) Mielőtt Forgách Ferencz életének rajzához kezdenénk, előleges tájékozásul megjegyezzük, hogy a magyar történelemben két Forgách Ferenczczel találkozunk. Egyik a xvII. században élő esztergomi érsek és biboros, kinek kiváló érdemei vannak a katholiczizmus régi tekintélyének visszavívásában. E helyen azonban az érsek nagybátyjáról szólunk, ki a XVI. század második felében váradi püspök, majd erdélyi kanczellár volt s a hazai történetirodalomban mint magyar Tacitus ismeretes. A Forgách család a Hunt-Pázmán nemzetség ugocsai ágából eredt a Hegyaljay, Lasztóczy, Rakattyás, Csalomjai, Födémessy, Jánoki, Kőváry és Jákóffy családokkal együtt. A család első kimutatható öse Ivanch comes volt a XII. század végén, kinek Ivanka fia nyerte 1226-ban Ghymes várát Nyitra megyében királyi adományképen. A Forgách nevet először Miklós használta, kitől a család leszármazott. Bél Mátyás Ivanch Endre nevű fiát tartja a család első ősének, ki Bánya comese volt, s IV. Bélát a tatárok üldözése elől megmentette. Ez megvette Ghymes földét és várat épített rajta. Gács várát Balázs nyerte adományképen 1386-ben, s ugyanakkor a család régi czímerét (egy vadászebfej) az adományozó Mária királynéra emlékeztető nő alakjával cserélte föl. A család korán két ágra vált: a ghymesi ág megalapítója Péter barsi főispán (1493-1505), a gácsi ágé Péter Gergely nevű testvére, nyitrai főispán († 1515). Hazánk történetében évszázadokon át a kiváló szerepre hivatott család gácsi ágából származott ghymesi Forgách Ferencz, a történetíró.1 I Turul, 1883. 77. l., 1889. 147. 1., Barna M.: Magyarország nemes családainak genealógiája, Bécs, 1894. Fejérpataky L. : Förangú családok, 1., Bél M. : Notitia Hung., IV. k. A történetíró atyja Zsigmond királyi kincstárnok, anyja albisi Zólyomi László Katalin leánya volt.' Anyai részről előkelő biharmegyei nemesekkel állott rokonságban. A házasságból hét gyermekök származott, három leány (Magdolna, Kata, Margit) és négy fiú (Simon, Pál, Ferencz és Imre). Közöttük a negyedik volt Ferencz, harmadik e néven a családban. Születése helyéül Horányi Elek (1788-iki kiadás bevezetésében) Budát mondja, hol atyja Ulászló és II. Lajos alatt Gerendi Miklós után kincstárnok volt. Szülei -- úgy látszik - korán protestánsokká lettek, mert 1550-ben Ferdinánd a családot kegyébe visszafogadva első feltételként azt tűzte ki, hogy minden idegen vallástól tartózkodjanak s a katholikus vallást kövessék.3 Forgách Zsigmond azonban végig kitartott vallási nézetei mellett s fiait is azok szerint nevelte. Mikor tért át Forgách Ferencz a katholikus vallásra, milyen körülmények között? - oly kérdések, melyekre az adatok teljes hiánya miatt alig felelhetünk meg valaha. Általában gyermekkorát oly sűrű homály födi, hogy a meglevő egy-két adat alig nyujt útbaigazítást. Hosszú ideig bizonytalan volt születési éve is. Forgách évkönyveinek első kiadója, Horányi Elek 1510-et vette fel, melyet a mű későbbi ismertetői is elfogadtak. Az ellentmondó körülmények közül elég annyit felhozni, hogy 1556-ban Istvánfy Miklós+ Forgáchot ifjúnak nevezi (a negyvenhatéves ember nem lehet az); ha Ferencz 1510-ben, Simon bátyja 1502 2 Származási táblája Bél Mátyás, Nagy Iván, Mocsáry Antal műveiböl összeállitva, tekintettel Forgách sajátkezű genealógiai táblázatára, s Forgách Imre naplójára így állítható össze: |